Gyerekkorom. Iskolai ünnepségek. Kokárdát véletlenül otthon hagyni. Saját készítésű zászlót szorongatni. Végtelen ideig állni ünneplőben és hallgatni a szavalókat. Majd ájultan kidőlni a sorból. Arra eszmélni, hogy két tanárnő kispadra visz és locsolnak vízzel. 

Nem, most nem ájulunk, csak kokárdát készítünk. De jó!

Kartonból és hurkapálcából, remek lesz!

A kisasszony rajzolta körbe a poharakat kartonra és ragasztotta össze a papírokat.

Feltűnik valakinek az egyetlen hiba a képeken?

Ezekkel a csodákkal fogunk kivonulni a városba huszárokat nézni. Már nagyon nagy a lelkesedés ez ügyben. Ígérem nem fogok elájulni.