Mióta megszülettek a gyerekeink, minden évben összegyűltünk Advent előtt mi, anyák és agyaltunk, izzadtunk, és készítettük az adventi naptárakat (például ilyet). Volt, aki szabályosan stresszelt is (bizonyos gyerekszám fölött már komoly munkának számít a naptárgyártás), hogy készen legyenek időre és szépek legyenek. Mert mi nem veszünk készet, de nem ám. Kiborultunk. Meg lett is azóta egy csomó gyerekünk. Tarthatatlan állapot, kellett valami megoldás.

Varrjunk. Hurrá.

1 hét elment arra,  hogy kitaláljam, hogy hogyan fogom megvarrni és megvenni hozzá a cuccokat. Miket egyáltalán? Mi az, hogy vasalható közbélés? Anyám borogass. Érződik a gyakorlat teljes hiánya, na. De aztán fejben összeállít lassan a kép.

Ilyen anyagot vettem az anyagboltban:

Valami terítőanyag, kicsit nehéz volt vele bánni, de tök jó kockás, ideális naptárhoz, valamint nem kell méricskélni, mert be van vonalazva. Hátulja piros polár anyag, így a béléssel sem kellett vacakolni. A számokat textilfilccel festettem rá.

Aztán beindult a varrás: 1,5 hét alatt lettek készen a művek. Végül botra fűztem őket, hogy legyen tartása, damillal csőre felkötve igazán impozáns, gyerekszédítő.

Persze a poszttal valószínű elkéstem, bár estig még sok idő van. ;)

Örök élet. :) Kiskorúak rajongását abszolút elnyerte, megérte.