Idén szedtünk egy csomó diót. Azt hittem, hogy milyen csodás koszorút fogunk belőle készíteni. Ráragasztjuk és már kész is. Aha, de nagy okosan egyben ragasztottuk őket, nem felezve, így lett vagy 3 kiló az egész. Ajtóra esélytelen felakasztani. Ja, amúgy pedig ronda lett. Ősszel még elnézegettük, de azért Karácsonyra?

Készíteni kellett másikat.

Gondoltam elugrunk valahova és veszünk egy új szalmakoszorút fillérekért és arra applikálunk valamit a meglévő készletből. De ez nem jött össze, pedig 3 helyre is elmentünk. A virágosok is későn kapcsoltak idén, úgy látszik. Így elmentünk sétálni, tobozt, ágakat gyűjteni. Végleg szakítottunk a Koszorúval.

Azt az élményt leszámítva, amikor egy kiszáradt ágat kettétörve elöntötte az a rengeteg óriáshangya a konyhát, egészen jó kis délutánunk volt, hamar összeraktuk a modern változatot. Szigorúan itthoni újrahasznosított és talált alapanyagokból. Igazából pénzbe sem került, leszámítva a 4 db teamécsest, ami kibírható azt hiszem.

De ez egy adventi tutaj lett.